Kamasznak lenni a Sycoraxban, avagy pillanatok egy királyhelmeci színjátszó csoport mindennapjaiból

Kamasznak lenni a Sycoraxban - Ön, kedves Olvasó, e cikk elolvasása után megtudhatja,  hogy milyen érzés is  sycoraxos kamasznak lenni, vagy ha úgy jobban tetszik, kamaszos sycoraxosnak. Röviden megfogalmazom megalakulásunk történetét, írok a próbáinkról  és a versenyeken való szerepléseinkről.

             "Történetünk" úgy  két éve kezdődött . Néptáncos szakkörként kezdtük , és első fellépésünk a helyi idősek otthonában volt,  Betlehemes játékok címmel.   Persze ez még nem volt  az „igazi” színjátszó kör. Az ötletet, hogy a színjátszással komolyabban is akarunk foglalkozni egy kisebb kudarc előzte meg. Abban a tanévben (az alapító tagok közül többen) a Tompa Mihály  Vers- és Prózamondó Verseny járási fordulóján sajnálatos módon nem jutottunk tovább. Ez a csalódottság keltette életre azt a gondolatot, hogy talán egy színjátszó csoportban mindannyian sikeresek lehetünk.  Tervünket  megbeszéltük Pekárovics Marianna tanárnőnkkel is, aki helyeselte az ötletet, és vállalta a felkészítő tanár szerepét. Így lett a szakkörből színjátszó csoport.  

             2012-ben mutatkoztunk be a helyi kultúrházban, a Latorca Menti Tavasz c. rendezvényen. Első  „darabunk˝ az Ostoba Orbán  c. humoros népi játék volt, amellyel köztudottan beloptuk magunkat a zsűri szívébe is. Mivel néhány tagunk sajnos már meghaladta a versenyen kijelölt felső korhatárt, ezért részvételünk az országos fordulón már nem volt lehetséges. Mégis ez a darab hozta össze a csapatot, ezeken a próbákon mutatkozott meg a csapatszellem és az összetartás.

             Szeptemberben azonban megindult a felkészülés. Ha pár szóban kellene jellemeznem az akkori őszünket: névkeresés, próba, darabkeresés, próba, próba és még több próba. A névkeresés során valami olyat szerettünk volna, ami tükrözi az egyéniségünket, ami rövid és velős, és ami az emberek emlékezetében is megmarad. Így lett a nevünk Sycorax.  Sycorax, Shakespeare Vihar c. darabjának egyik szereplője. A darabkeresés minden színjátszó csoport számára nagy kihívást jelent. Töprengtünk mi is rengeteget, és végül Szászi Zoltán: Kamasz c. képregény formájú verseskötete mellett voksoltunk. Az önmagát kereső kamasz, aki küzd az iskola és a családi zűrzavar összes problémájával, majd hirtelen a mindent elsöprő szerelemmel találja szembe magát.  A választott darab megfelelt az elképzeléseinknek, így kezdődhettek a próbák.

              Első megmérettetésünk Szepsiben volt, a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny keretén belül. Élveztük minden percét a színpadi létnek, talán ennek lett a gyümölcse az, hogy a zsűri a rimaszombati országos fordulóra való továbbjutással díjazta munkánkat.  A verseny hangulata fantasztikus volt. Persze ezt csak az érti meg igazán, aki részt vett ezen a háromnapos kavalkádon, ahol a színpadra lépés nemcsak kötelesség, hanem  egyben örömforrás is volt. Erről a  versenyről különdíjjal tértünk haza, aminek nagyon örültünk. Ezután mutattuk be a „hazai” közönségünknek a Kamaszt. Az előadás sikeréhez nagymértékben hozzájárult munkájával Lovas Enikő tanárnő is. Köszönjük! A következő fellépésünk a komáromi Jókai Napokon volt.  Az ott eltöltött időt kitöltötte a  szakmai tanulás, az új kapcsolatok kiépítése, a zene és maga a színház, mert előadásokból szerencsére nem volt hiány. Egy újabb különdíjjal gazdagodtunk.

A következő darabunk a Szerelem c. lirai szinpad volt, amelyben válogatott szerelmes versek, magyar költők gyöngyszemei voltak leginkább kihangsúlyozva. Megzenésitett versek és minimális mozgás társult a szavalatok mellé. Volt szerencsénk ezt a darabot is mind Rimaszombatra és mind Komáromba is megmutatni a nagyközönségnek. Ezeket a fellépéseket azonban még két itthoni bemutató előzte, egy helyi a művelődési házban, valamint a gimnázium költészet napi ünnepségén. Majd a két versenyről óriási élményekkel tértünk haza, Komáromból két különdjjal is. A fesztivál hangja cím volt az egyik, amely Bagos Viktóriát illette. A másik különdij a tanárnőnk érdeme, a legjobb lirai válogatás dijját hozhattuk haza.

               Az idei iskolai évet újra próbákkal és még megvalósításra váró tervekkel kezdtük. Dolgozunk egy újabb darabon is, amelyet a helyi közönség is látni fog majd, de ez egyenlőre maradjon a mi titkunk. Úgy érzem, hogy valami jónak a részesei vagyunk, fontosnak érezzük magunkat, tanulunk, barátok között vagyunk és új élményekkel gazdagodunk. A Sycorax tagjai vagyunk. És ez fontos számunkra .

Bari Fatima